Песня про уголовный кодекс [Pesnya pro ugolovnyj kodeks] [Hungarian translation]

Mert mindenről tudunk mi, minden szinten,

nem érdekelnek sztorik, intrikák;

én, például, egy csúcskönyvnek tekintem

a Büntetőnket, ezt a „Bibliát”.

Ha másnapos lévén még nincsen arcom,

vagy álom nélkül jő az éjjelem,

e könyvet kell csak bárhol föllapoznom,

s kiolvasom - letenni képtelen.

A srácoknak tanácsot nem kínáltam,

de hogyha rablás volt, mi vélhető,

a tételt rá itt nyomban megtaláltam:

az „három évtől tízig terjedő”.

Regény, mi van, az mind unalmas, srácok,

a fenti joghely izgalmas nekünk!

Van benne botrány, kártya, bruszt, csalások,

s hosszú barakkok, mint ítéletünk...

Ne lássam én e sort, amíg csak élek,

mögötte sors bújik meg számtalan,

s ha épp az alsó tétel az ítélet,

a mázlit konstatálom boldogan!

A rám vonatkozó passzust, ha nézem,

sebzett madárként szívemet nyögöm,

s halántékomban dönget úgy a vérem,

mint hé az ajtón, hogyha vinni jön.