Seregek hódítottak,
Majd elbuktak végül.
Birodalmak emelkedtek,
Majd a porba dőltek.
Ó, a mi Földanyánk
Ő ad és elvesz,
Álomba ringat minket,
S az ő fénye ébreszt.
Mindnyájan elfelejtjük,
Hogy nincs végtelen hírnév,
De bármit tegyünk is,
Az nem hiábavaló.
Egy történet részesei vagyunk, egy mese szereplői.
Mindannyian részt veszünk benne,
Senki sem marad ki.
S egyszer mindnyájan elmegyünk,
De mily módon?
Erdők és sivatagok,
Folyók, kék tengerek,
Hegyek és völgyek,
Semmi sem marad.
Miközben azt hisszük, hogy csak nézzük,
Részesei vagyunk a jelenetnek
Ebben a végtelen történetben.
Hová vezet ez?
Ó, a mi Földanyánk
Ő ad és elvesz,
De Ő is ugyanúgy
Része a mesének.
Egy történet részesei vagyunk, egy mese szereplői.
Mindannyian részt veszünk benne,
Senki sem marad ki.
S egyszer mindnyájan elmegyünk,
De mily módon?
Egy történet részesei vagyunk, egy mese szereplői,
Mely néha gyönyörű, néha viszont őrült,
De senki sem emlékszik, hogyan is kezdődött.