Neue Brücken [Hungarian translation]

Az én glóbuszomon olyan sok terület van kenyér nélkül

és az egykori színes részeket egy vérfolyam naponta pirosra színezi,

a mohóság, a gyűlölet; az irigység és a bosszúvágy ennek a világnak a ragályai,

az immunis rendszer megbízik az igazi istenben, a pénzben.

Az okosság a földen hever,

Az értelem még megőrül,

A legalacsonyabb ösztönök odavágnak,

ahova csak néz az ember.

Ez mind oly messzire tűnik, de a te ajtót előtt kezdődik,

A legközelebbi, aki érzi a hideget, többnyire nem tehet róla.

Új hidakat, folyók tele hülye emberi arroganciával,

Új hidakat völgyek fölé a legmélyebb intoleranciának,

Új hidakat, új utakat, amelyeken egymás felé megyünk,

Teljesen óvatosan, tele tisztelettel, hogy jól bánjunk egymással.

Fiverek vannak a törzsasztalnál, pálinka a fejben, a szellemet a pohárban,

gondban a hazáért, fejlődik az idegengyűlölet,

Hogy a németek jobb emberek, és aki nem tudná, ott tudja meg,

és hogy ez mind nem volt olyan rossz Adolfnál a náci évek alatt.

A sejk nagyon szívesen látott,

Ha a páncélokért dollárokat ad,

A honfitársa, aki a kínzás előtt menekül

kevésbé népszerű.

Az ajtót hamaosan bereteszelik. Ez vajon nem mendedékjogi csalás?

A néhány jó szándékról szóló fénylánc még sokáig nem elég.

Új hidakat, folyók tele hülye emberi arroganciával,

Új hidakat völgyek fölé a legmélyebb intoleranciának,

Új hidakat, új utakat, amelyeken egymás felé megyünk,

Teljesen óvatosan, tele tisztelettel, hogy jól bánjunk egymással.