Kérlek, ne hagyd, hogy végül olyanná váljon ez
Ami sosem volt.
csak mindazt tudom odaadni, amim van.
Nem tudom annyira sajnálni,
Amennyire szerinted kellene.
De még mindig jobban szeretlek,
mint bárki más tudna.
Csak arra bírok gondolni az egész repülés alatt
Hogy az egész rohadt életembe kerülhet,
Hogy ezt rendehozzam.
Ez a szilánkos rúd, amibe kapaszkodom
Nem fog sokáig megmenteni,
Mert én is pontosan tudom, hogy amit tettem, az rossz.
(Refrén)
Az utolsó lány, és az utolsó ok,
Hogy elérjem, hogy ez kitartson, míg csak bírom.
Az első csók és az első alkalom,
Hogy úgy éreztem, tartozom bármihez is.
A víz súlya, ahogy te mondtad nekem,
Hogy túlnézzek mindazon, amit tanultam.
A végső szó a végső mondatban,
Amit kiejtettél nekem, a szerelem volt.
Ennél sokkal rosszabbon is átestünk már,
Mi olyan más most
Hogy nem tudod figyelmen kívül hagyni?
Azt mondod, ez többről szól
Mint az utolsó hibám.
És hogy külön kéne töltsünk egy kis időt,
Mindkettőnk érdekében.
(Refrén x2)
És nem tudom, hova nézzek,
A szavaim eltörtek és megolvadtak.
Kérlek, csak ments ki ebből a sötétségből
Kérlek, csak ments ki ebből a sötétségből [x2]