Lullaby [Hungarian translation]

Élénk csíkos lábain jön a pókember

Finoman az esti napsugár árnyékában,

A megboldogult holtak ablakainál lopakodva

Keresi áldozatát a reszkető ágyban

Félelem után kutatva a növekvő homályban

És hirtelen

Egy mozdulat a szoba sarkában

És semmit sem tehetek

Amikor rémülten ráeszmélek

Hogy a pókember vacsorája ma én leszek.

Halkan kacag, s fejét rázza

Most közelebb kúszik, közelebb az ágy lábához

Finomabban mint az árnyék, s fürgébben mint a legyek

Karjaival körbefog, nyelve a szemeimben.

„Maradj nyugton és csöndben drága fiam

Ne erőlködj annyit, különben jobban foglak szeretgetni

Késő már elmenekülni vagy a villanyt felkapcsolni,

A pókember vacsorája ma te leszel.”

És úgy érzem ,mintha milliárd reszkető szőrős lyuk falna fel

És tudom, hogy reggel

Didergő hidegben ébredek majd fel

És a pókember mindig éhes...