Arra vágyom, hogy
Az életemet az ágyban lássam
Mint egy határozott gondolat
Minden alkalommal, mikor azt mondják
Ez az istencsapása:
Az a helyzet,hogy túl gyorsan nõ
A gyomnövény
És itt egy ötletem támad:
Sajnálni magam
Ez bizony a jószerencsém
Lágyan szenvedek
Várom a bánatom
A szája annyira édes
Arra vágyom,hogy
Az életemet az ágyban lássam
Mint egy határozott gondolat,
Mely éjjelente befészkeli magát a fejembe
Éjjelente ízlelgetem
Az örökkévalóság gondolatát
A gyomnövényt
Mert õ sosem pusztul el
Mikor minden szürke
A bánat a barátom
Egy hosszú savas öngyilkosság
Szeretlek mélabú
Egy érzés, mely
Elvezet a végtelenségig
A legrosszabb es a vágyaim keveredése
Szeretlek mélabú
Mikor minden szürke
A bánat a barátom
A lelkem is meglehetõseg nedves
Az egész lényem borzong
Ó, gyere kérlek
Õ a te barátod is
Ez a tébolyom bájitala
Szeretlek mélabú
Arra vágyom,hogy
Az életemet felforgatva lássam
Minden alkalommal mikor azt mondják
Ez maga a gyomnövény
És én azt mondom,hogy:
Egy született vadócot
Jobb megbeszülni
Hiszen gyakran kicsúfolja
azokat akik annyira de annyira mūveltek és tokk!
Ez bizony a jószerencsém
Lágyan szenvedek
Várom a bánatom
A szája annyira édes
Van valami fogalmam
Az erkölcsrõl
Egy szomorú gondolat
Mely sosem hal meg
Röviden ennyi:
Hogy tetszünk a féltékenyeknek,
ahhoz ismeretlennek kell lennünk
De most itt ebben az esetben
Isten az, aki megteremetett, tehát?