High Hopes [Hungarian translation]

Fiatalkori lakhelyünk láthatárán túl,

A mágnesek és csodák világában,

Folyton és határ nélkül kalandoztak a gondolataink.

Megszólalt az osztálycsengő.

A hosszú út mentén és lent az ösvényen,

Vajon, találkoznak még a csapáson?

Volt egy rongyos banda, amelyik a nyomdokainkba lépett,

Futva az idő elől, elvéve az álmainkat,

Engedvén, hogy számtalan apró teremtmény megpróbáljon a földhöz kötni,

Egy lassú hanyatlás által felemésztett élethez.

A fű zöldebb volt,

A fény ragyogóbb volt,

Barátokkal körbevéve,

A csoda éjszakái.

Átnézve a mögöttünk pislákoló hidak parazsán,

Csak hogy egy bepillantást kapjunk abból, hogy milyen zöld volt a másik oldalon.

Előre léptünk, de álmunkban visszafelé,

Egy belső apály ereje által vonszolva.

Egy kicsit magasabban, kibontott zászlóval,

Elértük a megálmodott világ szédítő magaslatait.

A vágy és az ambíció örök terhe alatt,

Még mindig ott van egy csillapíthatatlan éhség.

Fáradt szemeink, még mindig a láthatárt fürkészik,

Habár oly sokszor jártunk már ezen az úton.

A fű zöldebb volt,

A fény ragyogóbb volt,

Az íz édesebb volt,

A csoda éjszakái,

Barátokkal körbevéve,

A hajnali köd ragyogott,

A víz folyik,

A végtelen folyó,

Mindörökké és örökké