Cose della vita [Hungarian translation]

Igazán emberiek

Azok a bizonyos pillanatok közöttünk,

Az elválások és a visszatérések

Hogy az egészből végül semmit se értsünk már

És...ahogy látod

Állandóan rád gondolok...igen...már egy ideje

Vannak emberi állapotok:

Hogy jól érzem-e magam, vagy épp rosszul

Az adott naptól függhet

Vagy a nosztalgiától, amit érzek

És...ahogy látod

Állandóan rád gondolok

Mintha az az idő el se telt volna

Hol voltunk, s ma mik vagyunk:

Szíveink egymáshoz érnek, de mi mégse lépünk elő a saját Büszkeségünk által állított kerítések mögül

Állandóan rád gondolok

Állandóan ránk gondolok

Ezek az élet dolgai,

Néha egy kicsit előre kell löknünk őket

Pedig már rettentően fárasztó volt,

Idáig is eljutnunk

És...ahogy látod

Én még két lábbal állok a földön,

Mert

Minden álmom emberi (léptékű)

S a kezeimmel megragadhatnám őket, igen mert

Ezek az álmok emberi( léptékű)ek

S a kezeimmel megragadhatnám őket

Ezek az élet dolgai,

De hová tűnik az élet, hová, hová

Mikor ezt a pillanatott elhagyja?

(Az élet a pillanatok) üldözéséről szól, de mégis: hová tűnik, hová tűnik?

Már... ahogy látod

Állandóan rád gondolok

És ezt az estét, ami csendben lopakodik el mellettem

Megpróbálom feltartóztatni, megragadni

És ha a szív kanyargós ösvényein eltévedek is egy kicsit,

Kíhívnám maga ellen, még most is, hogy

Állandóan rád gondolok

Állandóan ránk gondolok

Egy ideje..

Már

Egy ideje...