Vigyél le engem a folyó kanyarulatába,
Vigyél le engem a harc végére,
Mosd le a mérget bőrömről,
Mutasd meg, hogy lehetnék újra egész.
Repíts fel ezüst szárnyon,
Túl a feketeségen, hol a szirének énekelnek,
Melegíts fel egy üstökös izzásában,
És dobj le engem az alattunk lévő álomba.
Mert én csak egy repedés vagyok
Ebben az üvegkastélyban,
Alig van ott látnivaló a számodra,
Látnivaló a számodra.
Vigyél haza egy vakító álomba,
Át a titkokon, miket már láttam,
Mosd le a bánatot bőrömről,
És mutasd meg, hogy lehetnék újra egész.
Mert én csak egy repedés vagyok
Ebben az üvegkastélyban,
Alig van ott látnivaló a számodra,
Látnivaló a számodra.
Mert én csak egy repedés vagyok
Ebben az üvegkastélyban,
Alig van bármi más, amire szükségem lenne.
Mert én csak egy repedés vagyok
Ebben az üvegkastélyban,
Alig van ott látnivaló a számodra,
Látnivaló a számodra.