Blaue Stunde [Hungarian translation]

Azon az órán, amikor megjelent nekem,

ott állt a csendes kék égbolt alatt.

S halványan derengő fény írta körül,

az ő fejét a hajnali harmat díszítette.

Tündéri végtagjai fehérek, mint a telihold,

a haja mintha aranyból készült volna.

S végül az én órám újból ütött egyet,

a csillagfényes éjszaka csendjében.

Az ő szépsége örökké fájni fog nekem,

Piros szája emléke mindenhová elkísér.

Az óra eltelt, a szépségnek el kellett tűnnie,

az ő képe a hajnali szürkületben eltűnt.

Nekem ezekről a napokról tovább kell lépnem,

de ez a régi álom továbbra is ismerős marad.

Azóta tartom az ő édes ismeretségét

én minden dologban csodálatosnak.

Titokban még arra a szürkületi órára gondolok

és nem tudom, hogy az valóban létezett-e valaha