Nélküled
Olyan vagyok, mint egy ág, mely túl korán elszáradt,
Nélkülünk
Olyan, mintha a sirályok sem ugyanúgy nevetnének,
Eddig még sosem imádkoztam, mert azt hittem, magától is elmúlik a fájdalom,
De ezúttal nem múlt el,
Ah, ellopott tőled a szél...
Újra neked szól ez az utolsó dal,
Melletted örömmel haltam meg,
Létezik valami pimaszság a távollétben is,
Ez az utolsó jelenet, ideje elmennem.
Továbbra is arra vagyok ítélve, hogy a hó alatt maradjak,
Olyan vagyok, mint valami szomorú tavasz,
Reszketek, miközben hófehér álmokat álmodom,
De ma van az első alkalom, hogy felszabadíthatom magunkat,
Mert belehullottam égető tüzedbe.
Újra neked szól ez az utolsó dal,
Melletted örömmel haltam meg,
Létezik valami pimaszság a távollétben is,
Ez az utolsó jelenet, ideje elmennem.
Az idő azért jön, hogy elmúljon,
Először elcsúszol,
Elsöpör téged, majd feledésbe taszít,
Aztán elillan,
De nélküle is
Megy tovább az élet.
Nem akartam, hogy így érjen véget...