Amnesia [Hungarian translation]

Elautóztam azok a helyek mellett, ahol együtt lógtunk, émelyítő

Az utolsó csókunkra gondoltam, milyen íze is volt

És bár a barátaid azt mondják, jól vagy

Valahol magányosnak érzed magad, annak ellenére is, hogy ő ott van melletted

Amikor azokat a szavakat mondja, amik megbántanak téged, elolvasod azokat, amiket én írtam neked?

Néha eltűnődöm, ez csak egy hazugság volt?

Ha igaz volt, ami köztünk volt, akkor hogy lehetsz jól?

Mert én egyáltalán nem vagyok jól

Emlékszem a napra, amikor azt mondtad, elmész

Emlékszem, ahogy a sminked folyt le az arcodon

És magad mögött hagytad az álmokat, nem volt rájuk szükséged

Ahogy minden egyes kívánságra sem, amiket kívántunk

Bárcsak amnéziásan ébrednék fel

És elfelejteném azokat a hülye kis apró dolgokat

Mint például milyen érzés volt elaludni melletted

Az emlékeket, amiktől nem tudok szabadulni

Mert én egyáltalán nem vagyok jól

A képek, amiket küldtél nekem, még mindig a telefonomban vannak

Bevallom, szeretem őket nézegetni, bevallom, magányosnak érzem

Az összes barátom azt kérdezgeti miért nem vagyok velük?

Fáj azt tudni, hogy boldog vagy és szembenézni azzal, hogy te továbbléptél

Nehéz hallani a neved, amikor régóta nem láttalak

Olyan mintha ‘mi’ soha nem történtünk volna meg, ez csak egy hazugság volt?

Ha igaz volt, ami köztünk volt, akkor hogy lehetsz jól?

Mert én egyáltalán nem vagyok jól

Emlékszem a napra, amikor azt mondtad, elmész

Emlékszem, ahogy a sminked folyt le az arcodon

És magad mögött hagytad az álmokat, nem volt rájuk szükséged

Ahogy minden egyes kívánságra sem, amiket kívántunk

Bárcsak amnéziásan ébrednék fel

És elfelejteném azokat a hülye kis apró dolgokat

Mint például milyen érzés volt elaludni melletted

Az emlékeket, amiktől nem tudok szabadulni

Ha ma melletted ébrednék fel

És ez az egész csak ez zavaros álom lett volna

Jobban ölelnélek, mint valaha

És akkor soha nem mennél el

És soha nem hallanád tőlem azt, hogy

Emlékszem a napra, amikor azt mondtad, elmész

Emlékszem, ahogy a sminked folyt le az arcodon

És magad mögött hagytad az álmokat, nem volt rájuk szükséged

Ahogy minden egyes kívánságra sem, amiket kívántunk

Bárcsak amnéziásan ébrednék fel

És elfelejteném azokat a hülye kis apró dolgokat

Mint például milyen érzés volt elaludni melletted

Az emlékeket, amiktől nem tudok szabadulni

Én egyáltalán nem vagyok jól